7 perces ementáli gyerekek
„Ma a hétperces ementáli gyerekek világát értjük. Mitől hétperces egy gyerek? Attól, hogy ma Magyarországon egy átlag magyar szülő, egy átlag magyar gyerekkel naponta átlagosan hét percet foglalkozik." (Részlet: A Zacher: 281.old.)
dr. Zacher Gábor
úgy vélekedett, hogy egyre nagyobb lesz a nemzedékek közötti szakadék, felgyorsult a világ, éppen ezért nem lehet a különböző korszakokat összehasonlítani. Erre példaként a számítógép és mobiltelefon-használatot említette, amelyben a mai tinédzserek „őslakosnak”, míg szüleik „betelepülőknek” számítanak.
– Egy átlagos tanóra alatt 10-15 facebook-bejegyzés és 5-10 sms megírására van lehetőség a diákok elmondása alapján, amit mi, szülők persze elítélünk, ugyanakkor ha jól meggondoljuk, mi mit csináltunk tizenévesen: leveleztünk az órán – mutatott arra, hogy a kamaszok viselkedés nem változott, csupán a technika fejlődött. Megváltoztak ugyanakkor a bulizási szokások, hiszen ma egy party éjszaka 11 óra előtt nemigen kezdődik el, amit az afterparty, majd a chillout, vagyis lelazítás követ.
– Annak, ha gyerek szülei szigora miatt nem tud elmenni társaságba, buliba megvan az a veszélye, hogy akik kimaradnak a társaságból, a peremre kerülnek, ami a pszichés fejlődés szempontjából nem a legjobb.
Ma a „hétperces ementáli gyerekek” korát éljük. Az ementálin azt értem, hogy a kamaszok tele vannak lyukakkal. Mi is tele voltunk. Kérdésekkel, hiányokkal, bizonytalansággal, változásokkal. Ezeket a lyukakat megnyugtató módon beszélgetéssel lehet betömni. De a mai kamaszok alig beszélgetnek. Leginkább ezért nyúlnak a különböző szerekhez. Az alkohol betömi a bizonytalanságlyukat. Így egy kis alkoholos ellazulással a fiatal legény oda mer menni a lányhoz. A marihuána betömi a magánylyukat. A füvet ugyanis többnyire csoportban szívják. Így a kamasznak lesz összetartozás-élménye. Amikor azonban az alkohol hatása elmúlik, a kamasz fiú ugyanúgy feszeng, mint előtte. És amikor a fű hatása elillan, a gyerek ugyanúgy egyedül érzi magát, mint a „szeánsz” előtt. A lyukak megmaradnak. Egyre többen tartózkodnak éjszaka az utcákon.
„...Szóval miért is kell egy 15 éves fiatalnak az utcán éjszakáznia? S hiányzik ő egyáltalán valakinek? Ha hiányozna, akkor lehet, hogy nem lenne ott, mert feltételezhetjük, hogy akkor egy kicsit jobban foglalkoznának vele. Szereti őt egyáltalán valaki? Ha szeretné, akkor valószínűleg hiányozna is valakinek, és akkor megint csak nem lenne ott. Ezeket a kérdéseket világos, hogy nem lehet jogszabályokkal rendezni." (273.old.)
Egy átlagos szülő nem több, mint napi 7 percet kommunikál csupán csemetéjével, ellenben akár 3,5 órát is eltölt televízió előtti kikapcsolódással. Ennyi idő nem elég még arra sem, hogy megtudjuk, milyen napja volt gyerkőcünknek, vagy akár arra, hogy kipuhatolózzuk, hogy érzi magát. Arra pedig végképp nem elég, hogy fény derüljön a gyermek esetleges devianciájára, sérelmeire és ki nem elégített szükségleteire.
Prevenció...rendszereket és stratégiákat építenek fel rá. Kell, szükség van rá. A fiataloknak leginkább hiteles mintákra van szükségük, hiteles felnőttekre és családra, beszélgetésre és arra, hogy megtanuljanak nemet mondani...Vannak akik végigmentek az úton és sikerült túlélniük. Azonban a függőség gyógyíthatatlan betegség, azaz bár az illető aktuálisan nem él együtt a szerrel, de pszichésen mégis függő (absztinens). Nagyon kemény folyamatos munka újraépíteni az életét, annak aki drog nélkül szeretne élni...
„A prevenció célja egy mondatban megfogalmazható: meg kell tanulni felemelt fejjel nemet mondani.”(228.old.)